A Paramecium tényei Olvassa el a csillós csoport képviselőjét

A paramecium egy egysejtű szervezet, amelynek mérete általában körülbelül 50-330 mikrométer.

Ezek az organizmusok a Királyság Protista és a Protozoa Alkirályság alá tartoznak. A paramecium édesvízi tavakban, folyókban, patakokban, akváriumokban, állóvizű helyeken és más hasonló környezetekben található világszerte.

A „csillós” kategóriába sorolva a paramecium egy mikroszkopikus méretű szervezet, amelynek testfelületén több ezer csilló vagy szőrszerű szerkezet található. Ennek a szervezetnek több mint 15 különböző faja van jelen a világon.

A parameciumnak két fő csoportja van, ezek az Aurelia csoport és a Bursaria csoport. Az első csoportba a hosszú testű, elvékonyodó végű paramecia, míg a Bursaria a rövidebb testű, laposabb és szélesebb testformájú organizmusokat tartalmazza. A paramecium sejt felületén vékony bélés van, amelyet pellikulumnak neveznek.

A paramecium a torkolatokban, a sós vizekben és a magas sótartalmú területeken is megtalálható. Az egyik faj, a Paramecium Calkinsi, képes szaporodni a tengerhez közeli árapály-vidékeken. Ezek a szervezetek főként más mikroorganizmusokkal, például baktériumokkal, algákkal és élesztőkkel táplálkoznak. Bizonyos kémiai indikátorok hatására, mint a folsav és a sejt egyéb metabolitjai, a

paramecium képes kimutatni a baktériumok és egyéb zsákmányok jelenlétét. Ezek a kémiai receptorok segítik őket táplálékuk felkutatásában. Miután elég közel van a zsákmányhoz, a paramecium ciliáris hatása segíti az anyagokat a citosztómának nevezett nyílásba tolni. A lizoszómális enzimek megsavanyítják és lebontják a baktériumokat és más hasonló mikroorganizmusokat a sejtben. Az emésztés befejezése után a salakanyagok a citoproktnak nevezett anális nyíláson keresztül távoznak a sejtből.

A parameciumnak számos ragadozója van, köztük amőba, vízibolhák és didiniumok. Védelmi szerkezetük a trichocysták és a csillók, amelyek más alapvető sejtfunkciókat is ellátnak. Ezek segítenek a parameciumnak gyorsan elmenekülni ragadozói elől. 0,71 ± 0,08 mm/s sebességgel képes mozogni, ami másodpercenként körülbelül négyszerese saját hosszának. A paramecium fontos szerepet játszik az ökoszisztémában, és segít a szénciklus szabályozásában és a növények lebontásában. Mind az ivaros, mind az ivartalan szaporodási módok révén szaporodnak, amelyeket a következő fejezetekben részletesen tárgyalunk.

Olvasson tovább, hogy többet megtudjon a parameciumról!

A Paramecium jellemzői és jellemzői

A paramecium teljes megértéséhez meg kell tanulnunk anatómiáját. Mikroszkóp alatt a Paramecium tetraurelia úgy néz ki, mint egy elkeskenyedő végű, hengeres szervezet. A sejtmembrán kis, szőrszerű struktúrákat tartalmaz, amelyeket csillóknak neveznek, és amelyek bőséges funkciókat látnak el ezen élő szervezetek számára. A sejtfelszínen van egy vékony bélés, amelyet pellikulumnak neveznek. A sejt belsejének tanulmányozása több, orális organellum jelenlétét tárja fel barázdák, majd a szájüreg, amely a sejt szájához (cystostoma) és az anális pórushoz vezet (citoprokt). A citoplazma (földi mátrix) más sejtszervecskéket is hordoz, mint például a kontraktilis vakuólumokat, sugárcsatornákat, táplálékvakuolákat, valamint a mikronukleuszt és a makronukleuszt. Ismerjük meg ezeket a struktúrákat részletesen.

A csillók vagy a paramecium sejtfelszínén lévő szőrszerű kiemelkedések fontos struktúrák ezeknek az élő szervezeteknek. Segítenek a mozgásban, az élelmiszergyűjtésben és a lenyelésben. A lenyelésért felelős struktúrák a sejt tölcsér alakú régiójában találhatók, amelyet nyelőcsőnek neveznek. Hosszabb csillók is jelen vannak. Ezeket caudális csillóknak nevezik, amelyek segítik a konjugációt (a párzási folyamatot a parameciumban). A testükön megmaradt csillók segítik őket, hogy egyik helyről a másikra mozogjanak.

Összehúzódó vakuolák vannak jelen a paramecium sejtjében, és jellemzően kettő van. A citosztómával szemben helyezkednek el, és a két végén fekszenek. Ők felelősek a szervezet folyékony hulladékának a sejtből történő kiürítéséért. Úgy működnek, hogy összeesik magukat, és a pórusokon keresztül kidobják a hulladékot. Továbbá, ha sok víz van a sejtben, a vakuolák már nem tudják ezt elmosni, és ezért a sejt felszakadhat. Így a kontraktilis vakuolák rendkívül fontos sejtszervecskék a paramecium számára. Szabályozzák a sejten belüli vízháztartást, és főként két típusuk van: hólyagos táplálású vakuólumok és csatornából táplált vakuolák.

A pellice a paramecium legkülső szerkezete, amely segít megőrizni alakjukat annak ellenére, hogy ezek az organizmusok nagymértékben deformálódhatnak. Főleg három különálló rétegből áll, amelyek a periplazma (a belső bélésréteg alveoláris membrán), az alveoláris rendszer (lapított membránhoz kötött tasakok egy része) és a plazma membrán. A paramecium sejtfelület e három réteg összehajtásával paralelogramma vagy hatszög alakú formákat alkothat.

A sugárcsatornák a paramecium sejt citoplazmájába ágyazott víz- és hulladékelnyelő struktúrák. Ez az egyetlen szervezet képes kiszállítani a sugárzó csatornákat a kontraktilis vakuólumokon keresztül.

A vestibulum vagy a szájüreg tölcsér alakú szerkezet, amely a szájnyílása. Ezt a szerkezetet egyedi csillók és pellicuszok veszik körül. Ez a bukkális nyitányhoz vezet, amelyet a citoplazmatikus organellumok követnek.

A sejtben kétféle sejtmag található, a mikronukleusz és a makronukleusz. A mikronukleusz részt vesz a kariokinézisben a paramecium szaporodása során, míg a makronukleusz a sejtanyagcseréért felelős. Ez utóbbiból hiányzik a magmembrán.

A bukkális nyitány egy S alakú szerkezet, amely főként a hengeres szájüreg, amely négy szerkezetet tartalmaz; a dorsalis panniculus, a ventralis panniculus, az endoral kinety és a dorsalis quadrulus. A paramecium szájához vezet, amely a cystostoma, és könnycsepp alakjára hasonlít. Felelős az élelmiszer-részecskéknek az élelmiszer-vákuumba való átviteléért.

Az élelmiszer-vákuumok nem összehúzódóak, ellentétben a kontraktilis vakuolákkal, amelyekről korábban olvashattunk. Ezek a felelősek a paramecium által felhalmozott táplálékrészecskék összegyűjtéséért, és a cisztosztómon keresztül bejuttatásáért. Tápláléktározóként működik, amely miután megtelt, áthalad a sejten, ahol a táplálékot enzimek emésztik meg. Az emésztetlen anyagok a citoprokton keresztül távoznak.

A citoprokt az anális pórus, amely eltávolítja a paramecium sejt salakanyagait. Közvetlenül a cella hátsó végén található.

A fent leírt sejtszerkezeteken kívül a paramecium sejtjében trichociszták is vannak. Úgy gondolják, hogy ezek védelmi struktúrák, és kilökődnek a speciális kérgi helyekről, amikor ezeket az organizmusokat fenyegetik vagy megtámadják. Ezek orsó alakú, szélesebb végű szerkezetek, számuk jellemzően ezer körül van.

Ezek az élőlények képesek gyorsan mozogni a csillók összehangolt ostor-pillamozgásával. Ez a mozgás alapvetően kétfázisú, az elején hatékony ciliáris ütéssel, majd viszonylag merev mozdulatokkal, amelyek elősegítik az előrelépést. Ezek a kombinált akciók nagy sebességgel segítik őket rángatózó mozgásukban.

A paramecium evolúciója és eredete

A „paramecium” kifejezés a Paramecium nemzetségbe tartozó egysejtű szervezetekre utal. John Hill alkotta meg. A helyesírását „Paramoecium”-ra változtatta O.F. Muller, a holland természettudós. E fajok vizuális megfigyelése és morfológiája különböző alnemzetségekbe való besorolásához vezetett.

A paramecia az első csillós állatok, amelyeket mikroszkóposok fedeztek fel a 17. század végén. Ezeket az organizmusokat írta le Antonie van Leeuwenhoek, a holland úttörő mikrobiológia.

Az általunk ismert legkorábbi paramecium-illusztrációk a „Philosophical Transactions of the Royal Society”-ben jelentek meg 1703-ban. A „Lipper animalcule” kifejezést Louis Jablot francia mikroszkópos és matematikatanár adta ezeknek a fajoknak.

A paramecium lehet Bursaria vagy Aurelia, morfológiája alapján. Jelenleg körülbelül 19 elismert morfofaj létezik, amelyek mindegyike sajátos morfológiai jellemzőkkel rendelkezik.

Szaporodás Parameciumban

A paramecium szaporodása a környezeti feltételektől függ. Szexuálisan és ivartalanul szaporodnak, a szaporodás domináns módja az ivartalan típus. Ha megfelelő hőmérsékleti és éghajlati viszonyok mellett bőséges tápanyag áll rendelkezésre, ezek a szervezetek ivartalan szaporodáson mennek keresztül, míg az ivaros szaporodásra akkor kerül sor, ha hosszan tartó betegségben szenvednek éhezés. Merüljünk el a parameciumban történő szaporodás különböző tényeiben.

Az ivartalan szaporodás különböző formái vannak, beleértve a hasadást, a bimbózást, a vegetatív szaporodást és a regenerációt. A paramecium fajokban az ivartalan szaporodás a hasadási folyamaton keresztül megy végbe. Elsősorban a hasadásnak két típusa van; többszörös hasadás és bináris hasadás, amelyek közül az utóbbi a paramecium nemzetségben fordul elő. A bináris hasadás főként a sejt szétválasztását jelenti két egyenlően felosztott sejtre. A genetikai információ is egyenlően oszlik el a két leánysejtben. Itt a DNS (dezoxiribonukleinsav) megkettőződik a szülősejtben, majd a sejtmembrán osztódása következik be. Ezt citokinézisnek hívják.

A paramecium fajokban transzverzális bináris hasadás megy végbe, ami az anyasejt keresztirányú felhasadását eredményezi. Egyszerűen fogalmazva, ez azt jelenti, hogy az állati sejt középről két egyenlő részre van osztva. A kezdeti szakasz a kariokinézissel kezdődik, amely a nagyobb mag kettéosztása. A szájüregben lévő struktúrák és a szájbarázdák eltűnnek. Ez amitotikus osztódáson keresztül megy végbe. A kisebb mag mitotikusan osztódik. Ebben a szakaszban a sejtmag megnyúlik, majd a sejt közepén összehúzódik. A mikronukleuszban végbemenő mitózis különböző szakaszai a profázis, metafázis, anafázis és telofázis. A telofázisba való belépéskor két új szájüreg képződik a leánysejtek számára, valamint új kontraktilis vakuolák keletkeznek.

A sejtosztódás a sejtmag osztódása után kezdődik. A sejt közepén szűkület következik be. Ez tovább mélyül a plazmamembrán mentén, miközben a sejt a közepétől hasad. Ennek eredményeképpen két leánysejt képződik pontosan ugyanazzal a DNS-sel, ami a szülősejt megkettőződésének eredménye. A sejtek elkülönülnek és független klónokká válnak. A paramecium nemzetség legtöbb fajában a sejtosztódás naponta kétszer-háromszor történik, és általában körülbelül 30 percet vesz igénybe a folyamat befejezése.

Ha nem állnak rendelkezésre kedvező körülmények, és az egysejtű szervezet huzamosabb ideig stresszes körülmények között van, a paramecium ivaros szaporodáson megy keresztül. Ez a konjugációnak nevezett folyamaton keresztül történik. A párzáshoz hasonlít, amely egymást kiegészítő párokban történik. Ez magában foglalja a két paramecia összekapcsolását a cytopharynx régióban, ami két konjugátum képződését eredményezi.

Az a pont, ahol a konjugáció megtörténik, a pellikulus széteséséhez vezet, ami után az egyes parameciumsejtek citoplazmája összeolvad, és citoplazmatikus hidat hoz létre. Így a makronukleuszok eltűnnek, és a sejtmembrán osztódásnak indul. Ezenkívül egyetlen mikromagból négy mag képződik, amelyek közül három szétesik. Közülük a legnagyobb egy „férfi” és „női” pronucleusra oszlik. A hím pronucleus a citoplazmatikus hídon keresztül halad át, amely azután a női pronucleushoz kötődik, és létrejön a szinkaryon, más néven zigótamag. Ezt követően a paramecia elkezd szétválni, a mag mitózison megy keresztül, és összesen nyolc magot képez. Ebből négy magból makronukleusz, míg a maradék négyből mikronukleusz fejlődik. Ismét az egész folyamat ezekkel a magokkal megy végbe, a genetikai anyag cseréjével együtt.

Az ivaros és ivartalan szaporodási típusokon kívül a paramecia autogám módon is többszörösödik, ami alapvetően öntermékenyítés. Ez a folyamat nagyon hasonlít a konjugációéhoz, kivéve, hogy csak egyetlen sejt vesz részt a folyamatban. Az autogámia során egyetlen paramecium mikronukleusza többszörös replikáción megy keresztül genetikai anyaguk átrendeződésével. Amíg ez a folyamat végbemegy, a DNS-szekvenciák egy részét eltávolítják, amelyeket belső eliminált szekvenciáknak neveznek, míg néhányat feldarabolnak, ami a leánysejtekbe száll át.

GYIK

A paramecium alga?

A Paramecium egy egysejtű protozoon, és a Protista Királysághoz tartozik, amely hasonló mikroorganizmusok nagy csoportját tartalmazza. Ezek ovális alakúak, elkeskenyedő végekkel, és képesek megemészteni a táplálékukat, szaporodni és mozogni. Ezekhez képest az algák fotoszintetikus eukarióta organizmusok, amelyek több kládhoz tartoznak. Az algák vízi környezetben találhatók. Az algák néhány példája a tengeri moszat, a chlorella, a kovamoszat és a spirogyra.

Milyen gyors a paramecium?

A paramecium jó úszó, és 0,71 ± 0,08 mm/s sebességgel tud mozogni, ami másodpercenként körülbelül négyszerese saját hosszának. Egyes fajaik még gyorsabbak, és valamilyen sűrítőszert igényelnek, hogy lassítsák a sebességüket. Szennyezetlen vízben a sebességük körülbelül 1,86 ± 0,16 mm/s. A csillók segítségével mozognak, amelyek hajszálszerű kiemelkedések, amelyek segítik őket az előrelépésben.

Hogyan eszik a paramecium?

A paramecium sejt csillói és víz segítségével gyűjti össze a táplálékot. Ez azt eredményezi, hogy a táplálékuk, amelyek többnyire más mikroorganizmusok, például algák és baktériumok, az ovális vájatba vagy előcsarnokba söpörnek. A táplálék ezután a sejten belül megemésztődik a fagocitózis nevű folyamaton keresztül.

Mit csinál a paramecium?

Az egysejtű szervezet, a paramecium különböző mikroorganizmusokkal, például élesztőkkel, baktériumokkal és algákkal táplálkozik. A testfelszínükön található szőrszerű struktúrák, az úgynevezett csillók, segítik őket abban, hogy a táplálékrészecskéket a vízzel együtt bevegyék a központi barázdába vagy a sejtnyílásba. Ivartalanul szaporodnak, és döntő szerepet játszanak a szénciklusban és a növények lebontásában.

Mi a paramecium 3 jellemzője?

A paramecium 3 jellemzője, hogy hosszúkás testű, elvékonyodó végű. A csillóknak nevezett szőrszerű struktúrák jelenléte az egész testfelületükön segíti a parameciumsejteket a táplálék összegyűjtésében és a mozgásban. A parameciák ivartalanul szaporodnak a bináris hasadásnak nevezett folyamat révén, ahol a genetikai anyag megkettőződik, mielőtt a citokinézis megtörténik. Ez az ivartalan szaporodás legegyszerűbb formája.

Mi az érdekes tény a parameciumról?

A parameciának nincsenek olyan létfontosságú szervei, mint az agy, a szív, a szem, a vese és mások. Ennek ellenére képesek az emésztésre, a szaporodásra és a mozgásra.