Tények a cirkóniumról Érdekes, fémmel kapcsolatos tények magyarázata gyerekeknek

Jöns Jacob Berzelius svéd kémikus volt az első, aki megalkotta a tiszta cirkóniumot, egy kékes-szürkés árnyalatú átmeneti fémet.

A cirkónium olvadáspontja 1855 C (3371 F). A fém forráspontja 7968 F (4408,9 C).

A cirkónium öt izotópból áll, amelyek 90Zr-t tartalmaznak (ami a mindenütt jelenlévő elem), amelyek becsült aránya 51,5%, a 91Zr 11,2%, 7,1% 92Zr, 17,4% 94Zr és 96Zr 17,4%. Az emberi szervezetben található természetes cirkónium mennyisége elhanyagolható, és nincs ismert funkciója. A teljes kiőrlésű búza, a barna rizs, a spenót, a tojás és a marhahús mind jó cirkóniumforrás az étrendben. Az izzadásgátlók és a víztisztító rendszerek is cirkóniumot használnak.

Mivel egyes betegeknél bőrreakciók jelentkeztek, már nem használják a mérges borostyán kezelésére. Míg a cirkóniumot általában biztonságosnak tekintik, bőrirritáció léphet fel, ha cirkóniumporral érintkezik. Az anyagról azt gondolják, hogy nem genotoxikus vagy karcinogén. Az emberi egészséget a cirkónium nem befolyásolja. A cirkónium-kerámiát és az ékszereket gyakran használják a mindennapi életben. A cirkóniumot gyakran bányászják a titánbányászat melléktermékeként. Általában megtalálható a holdi kőzetmintákban és a Napban is.

Az ipari alapanyag másik forrása a cirkonban gazdag homok. A legjelentősebb különbség a cirkónium és a titán között az, hogy a titán alacsonyabb oxidációs rátával rendelkezik. A cirkóniumot leginkább ötvözőanyagként használják a titánhoz képest. Egy kémiai elem, amely a periódusos rendszercsoport 4 (IVb), és szerkezeti anyagként használják atomreaktorokban. A cirkónium-oxidból, egy szennyezett oxidból hőálló laboratóriumi tégelyeket készítenek.

A szennyezett cirkónium-oxidot vagy cirkónium-oxidot tűzálló anyagként használják az üveg- és kerámiaiparban, valamint laboratóriumi tégelyekben, amelyek ellenállnak a hősokknak. Az aminálási, hidrogénezési, izomerizációs és oxidációs eljárások mindegyike cirkónium alapú katalizátort használ. A szén-dioxid lítium-cirkonát segítségével abszorbeálható. Mivel a folyamat reverzibilis, a szén-dioxid felszabadul, és a lítium-cirkonát újra felhasználható. Ez az alkalmazás szén-dioxid-kibocsátással szennyezi a légkört.

Cirkónium felfedezés

A cirkon (más néven cirkónium-szilikát) egy drágakő, amely többféle színben kapható. A cirkónium felfedezését Martin Klaproth vezette 1789-ben. Németországból származik.

A fém neve a perzsa „zargun” szóból származik, amely „arany színt” jelent. Egy holland történész szerint évek óta használják ékszerekben és egyéb díszítési formákban. Jobban hasonlít a gyémántra, mint bármely más természetes drágakő. Sok hiedelem társult az ásványhoz, például a cirkon gazdagságot, egészséget, becsületet, alvást, intelligenciát, általános emberi hatékonyságot ösztönözhet, és úgy vélték, hogy enyhíti a negatív energiákat.

Egy Martin Heinrich Klaproth nevű német tudós cirkóniumot talált egy Srí Lankáról származó cirkonmintában 1789-ben. Felfedezték, hogy a minták összetétele 25% szilícium-dioxid, 0,5% vas-oxid és 70% cirkonerde, egy újszerű oxid. A Zirconerde-t Klaproth mutatta be, azonban nem tudta, hogyan kell elkülöníteni a fémet a jacinttól.

1808-ban Sir Humphry Davy egy másik sikertelen kísérlete a tiszta cirkónium szétválasztására törekedett, de ezúttal elektrolízises eljárást alkalmazott. Van der Krogt szerint magára a fémre javasolta a cirkónium kifejezést. Egy svéd tudós, Jons J. Berzelius 1824-ben fedezte fel a cirkóniumot. Tiszta cirkóniumot készített úgy, hogy meghaladta egy vascső hőmérsékletét, amelyben kálium és kálium-cirkónium-fluorid volt. 1925-ben Jan Hendrik de Boer és Anton Eduard van Arkel a ZrCl4-gyel (cirkónium-tetraklorid) végzett bomlási reakció segítségével tiszta formát mutatott be. Ez az eljárás tiszta cirkónium kristály rudat eredményezett. 1945-ben a Kroll-eljárás finomította a kereskedelmi forgalomban előállított cirkónium cirkónium-tetrakloridból és magnéziumból történő előállításának folyamatát, a vegyszerek összemelegítésével.

Két kémikus, Martin Heinrich Klaproth német és Jöns Jacob Berzelius svéd nevéhez fűződik a cirkónium felfedezése. Ez a két kémikus jelentősen hozzájárult a cirkónium felfedezéséhez. Martin Heinrich Klaproth német kémikus 1789-ben kimutatta, hogy a cirkon nem gyémánt, ezzel eloszlatva a népszerű tévhiteket, és ásványnak minősítette. Megfigyelte, hogy a cirkon és a reaktív kémiai nátrium-hidroxid hevítése együttesen oxid képződést eredményez. Ez az oxid, úgy véli, egy új elemet tartalmaz. Ez az új oxid a cirkónium-oxid nevet kapta, az új elem pedig a cirkónium nevet. Martin Heinrich Klaproth nem tudta megszerezni a tiszta formát. Jöns Jacob Berzelius svéd kémikus csak 1824-ben, azaz 35 évvel a felfedezés után készített tiszta cirkóniumot.

A cirkónium osztályozás részletei

Átmeneti és alakítható fém lévén a cirkónium ezüstszürke színspektrumot kap. Egy atomjában 40 proton van, ami azt jelenti, hogy a fém rendszáma 40.

A cirkónium atomszáma 40, sűrűsége 6,5 g/köbcm, olvadáspontja 1855 C, illetve 7968 F (4408,9 C). A fém jelenléte gyakori, azonban az ásványi cirkon, amelynek nagy ellenállása van korrozív környezetet ritkán találni, és kifinomult gyártása miatt nehéz kinyerni módszer. A cirkónium fém rendkívül korrózióálló, és más elemekkel gyorsan cirkóniumvegyületeket képez. A cirkóniumötvözeteket a bibliai idők óta használják drágakövekként és számos más célra. A cirkon és a baddeleyit a legelterjedtebb cirkóniumot tartalmazó ásványok.

A cirkónium (Zr) mindig megtalálható hafniummal (Hf) kombinálva, és a kettő szétválasztása rendkívül nehéz. A 91,22 atomtömegű cirkóniumnak 25 ismert felezési idejű izotópja van. A hőmérséklet túllépése esetén a cirkónium alkalmazkodik ahhoz, hogy keringő hűtőfolyadékok jelenlétében ne vegyen részt a korrózióban. A cirkóniumot és ötvözeteit az alkalmazások széles körében alkalmazzák. Korrozív környezetben gyakran használják.

A cirkónium felhasználása

A cirkóniumot és ötvözeteit az alkalmazások széles körében alkalmazzák. A fémet korrozív körülmények között használták, meglehetősen gyakran.

A cirkóniumnak számos felhasználási területe van az ipari szektorban, nevezetesen a vegyiparban. Hőcserélőkben, katalizátorokban, mesterséges drágakövekben, laboratóriumi berendezésekben és sebészeti műszerekben használják. Használták villanólámpa izzószál gyártása során, ötvözőanyagként acélban, csiszolóanyagokban, csövek és szerelvények rögzítésében, sőt dezodorban is. A tanulmányok kimutatták, hogy a cirkónium getterként hat a vákuumcsövekben a maradék gázok eltávolítására, és karbonát formája felelős a mérges borostyán gyógyulásáért. A bőrirritációról szóló jelentések után a használatát abbahagyták.

A nukleáris alkalmazásokhoz a cirkalfém (R) fontos ötvözet. Mivel a cirkónium kis neutronabszorpciós keresztmetszettel rendelkezik, nukleáris energia alkalmazásakor, például fűtőelemek burkolására használják. Mivel a cirkónium rendkívül ellenálló a tengervíz korróziójával, valamint számos közönséges savval és lúggal szemben, széles körben használják a vegyiparban, ahol maró anyagokat használnak.

Méltányos értékre tettek szert a robbanóanyag-alapozók, műselyem-fonócsövek iparában, és a levegőben való tartózkodás lángra lobbanhat. A méregborostyán krémekben a cirkónium-karbonátot urushiollal kombinálják. -396,67 F (-238,15 C) alatti hőmérsékleten a cinkkel ötvözött cirkónium mágnesessé válik. Az alacsony hőmérsékletű szupravezető mágnesek cirkóniumból és nióbiumból készülnek. Folyamatosan vizsgálják a mágnesek révén történő villamosenergia-termelés lehetőségét. A cirkónium oxidált formájában magas törésmutatóval rendelkezik, és cirkon néven drágakővé válik.

A cirkónium fizikai és kémiai tulajdonságai

A cirkónium egy gyönyörű szürkésfehér fém, erősen fényes. Ha egy elem tiszta, képlékeny és képlékeny, de ha szennyeződések vannak jelen, a fém megkeményedik és törékennyé válik. Ami a keménységet illeti, a Mohs-skálán 8,5 pontot ért el.

A savak, lúgok, víz és só nem korrodálja a cirkóniumot, de oldódik sósavban vagy kénsavban. A finoman elválasztott fém azonnal megéghet a levegőben, különösen magas hőmérsékleten, bár ennek az ásványnak a szilárd fémei meglehetősen stabil vegyületek. A cirkóniumércek hafniumot tartalmaznak, amelyet nehéz kivonni a cirkóniumból. A hafnium kis koncentrációban megtalálható a kereskedelmi minőségű cirkóniumban. A hafnium hiányzik a reaktorminőségű cirkóniumból. A cirkónium általában korrózióálló fém.

A hidrogén-fluorid gyorsan megtámadja, még akkor is, ha a sav koncentrációja alacsony. Megfigyelték, hogy a cirkónium finom részecskéi a fémláng legmagasabb hőmérsékletén égnek el a magas oxigénkoncentrációjú légkörben. Levegő jelenlétében a por alakú cirkónium nagyon gyúlékony. A szabaddá vált cirkónium felületeken oxidréteg képződik. Amikor a cirkónium-volframátot a legalacsonyabb hőmérsékleti pontról a legmagasabbra hevítik, zsugorodik. A cirkónium gyenge neutronelnyelő képességgel rendelkezik. Ennek eredményeként előnyös az olyan nukleáris energetikai alkalmazásokban, mint a fűtőelemrudak burkolata, ahol létfontosságú a neutronok szabad mozgása. A cirkónium emellett erősen radioaktív és alacsony toxicitású.

A cirkóniumot sebészeti eszközök készítésére és fémként használják acélötvözetek megerősítésére vagy keményítésére. A cirkóniumot széles körben alkalmazzák vegyi gyárakban, ahol a környezet lehetővé teszi más fémek könnyű korrodálódását és így A cirkóniumötvözeteket hőcserélők, csövek és egyéb szerelvények készítésére használják, köszönhetően figyelemre méltó korrózióállóságának. A szupravezető mágnesek cirkóniumból is készülnek. A természetes cirkónium (cirkónium-szilikát, ZrSiO4) drágakő, míg a szintetikus cirkónium-oxid (cirkónium-dioxid, ZrO2) olcsó gyémánt alternatíva.