Az apartheid egy afrikaans szó, amely szó szerint „elkülönülést” vagy „elkülönülést” jelent.
1948-ban Dél-Afrika bevezetett egy olyan rendszert, amelyben az embereknek faji hovatartozásuk alapján külön kellett dolgozniuk és interakcióba lépniük. Ezt a rendszert apartheidnek nevezik.
A 20. században az apartheid volt annak a szabálynak a kifejezése, amely szabályozta a dél-afrikai fehérek és a nem fehér emberek közötti kapcsolatokat. Az olyan fizikai tulajdonságok, mint a csontok szerkezete, színe, hajszíne és szemszíne határozták meg az ember rasszát. Annak ellenére, hogy a rasszizmust ott régóta gyakorolták, az apartheid kifejezést használták 1948 a fehér kisebbségi kormány faji diszkriminációs politikájának jelölésére.
Az apartheid kezdete Afrikában
Az apartheid korlátozta, hogy a fekete dél-afrikaiak hol lakhatnak, milyen iskolába járhatnak, és hogy faji hovatartozásuk alapján szavazhatnak-e vagy sem.
1948 előtt Afrikában gyakran alkalmazták a faji szegregációt.
Amikor abban az évben a Nemzeti Párt átvette a hatalmat, kibővítette a rendszert, és ennek leírására létrehozta az apartheid kifejezést.
Hendrik Verwoerd miniszterelnökként és a Nemzeti Párt vezetőjeként tevékenykedett, és döntő szerepet játszott az apartheid-politika érvényesítésében.
Hendrik Verwoerd Dél-Afrikában indította el az apartheidet.
Hendrik Verwoerd „az apartheid építészeként” ismert, mivel miniszterként, majd miniszterelnökként részt vett a politika végrehajtásának megtervezésében.
Az apartheid, amelyet a '60-as évek óta gyakran „külön fejlődésnek” neveznek, az 1950-es népesség-nyilvántartási törvénynek köszönhető.
Az apartheid rendszer biztosította, hogy Dél-Afrika fehér kisebbségi lakossága jogilag, gazdaságilag és társadalmilag irányítsa az országot.
Az apartheid okai Afrikában
Az apartheid két évtizeddel ezelőtt ért véget, amikor Nelson Mandelát választották meg elnöknek Dél-Afrika, ennek ellenére továbbra is jelentős szerepet tölt be az ország történelmében.
Az apartheid fő okai a fehér felsőbbrendűség hiedelmei és a félelem.
A fehér afrikanerek azt hitték, hogy jobbak a fekete dél-afrikai népnél.
Mivel Dél-Afrikában a fehérek kisebbségben voltak, az apartheidet részben a félelem vezérelte.
Sokan attól tartottak, hogy elveszítik munkájukat, örökségüket és nyelvüket.
A fehérek azt is tervezték, hogy a fehér dél-afrikaiak kézben tartsák Dél-Afrika földjének nagy részét, különösen a leggazdagabb területeket, például Johannesburg aranybányáit.
A fehér dél-afrikaiak nacionalizmusa az apartheid perspektívája következtében megerősödött, mert szilárdan hitték, hogy szükség van az elkülönülésre.
Események, amelyek az apartheid időszak alatt történtek
A dél-afrikai apartheidre kétségtelenül katasztrófaként fog emlékezni. Azonban olyan inspiráló emberek, mint Nelson Mandela és F.W. de Klerk emelkedtek ki az ilyen tragédiák hamvaiból, hogy változást hozzanak.
A dél-afrikai apartheid rezsim felépítése érdekében több apartheid törvényt fogadtak el.
Az állampolgárok faji besorolásával a Belügyminisztérium foglalkozott.
Az apartheid idején az embereket négy faji csoportra osztották, és a kormány szétválasztotta őket.
E rendszer szerint a legmagasabb társadalmi rangot a fehérek viselték, őket követték az indiaiak és a színes bőrűek, az utolsók pedig a fekete-afrikaiak.
Az 1950-es csoportterületi törvény egy másik fontos törvény volt az apartheid létrehozásában.
Ez a törvény külön lakóövezetekre választotta a feketék és fehérek által lakott földeket.
A kormány kibővítette a meglévő belépési szabályokat, amelyek megkövetelték a nem fehérek számára, hogy rendelkezzenek olyan dokumentumokkal, amelyek jóváhagyják a korlátozott területekre történő belépést.
Megfelelő engedély hiányában egy személyt letartóztathatnak, és törvénysértésért bíróság elé állíthatják.
A Bantu önkormányzati törvényt 1960 és 1983 között hajtották végre, hogy kikényszerítsék a dél-afrikaiakat a fehérek számára kijelölt területekről.
Az afrikaans nyelvet kötelezővé tették a fekete dél-afrikaiak számára.
Az afrikaans volt az apartheid rendszer és az uralkodók nyelve, ezért sok fekete dél-afrikai nem szerette.
A Grand apartheid a fekete dél-afrikaiak földhöz jutását és politikai kiváltságait korlátozó korlátozásokra utalt.
Az apartheid törvényei tiltották a más rasszhoz tartozó emberek házasságát.
Az erkölcstelenségi törvény alapján felkutatták azokat, akiket fajok közötti kapcsolattal gyanúsítottak, és az apartheid megszegésén fogott személyeket bebörtönözték, megbüntették vagy megverték.
A csoportterületekről szóló törvény arra kényszerítette a fekete dél-afrikaiakat, hogy meghatározott helyeken éljenek.
Mindent a fehér dél-afrikaiak uraltak, és jobb kiváltságokat kaptak.
Saját lakóhelyeik voltak, például Fokváros, ahová nem engedték be a fekete dél-afrikaiakat.
A fekete többséget erőszakkal telepes táborokba telepítették. Nem birtokolhattak ingatlant, és korlátozott oktatási lehetőségük volt.
Az apartheid idején az oktatást szétválasztották, a fehérek részesültek a legjobb oktatásban.
A bantu oktatási törvény a fekete lakosságot munkásosztályba sorolta.
Külön egyetemek léteztek a feketék, a színes bőrűek és az indiánok számára.
A Glen Gray-törvényt 1894-ben fogadták el Cape Colony-ban, és csökkentette a fekete-afrikaiak földjogát a kijelölt területeken.
Az 1926-os Color Bar Act törvény tiltotta a fekete bányászok számára, hogy speciális foglalkozásokban dolgozzanak.
Az 1905-ös általános törvénykönyvi törvény Dél-Afrikában megtagadta a feketéktől a szavazati jogot.
Más szabályozások tiltották a fajok közötti társadalmi interakciókat, megosztották a nyilvános tereket, és munkakorlátozásokat állapítottak meg.
Tilos volt az összejövetel, csakúgy, mint egyes csoportok, amelyekről úgy tekintettek, hogy veszélyt jelentenek a kormányra.
Csak az engedélyezett munkát végző fekete ember kapott bérletet. A feketék szülőföldjén a családokat el kellett hagyni.
Minden fekete dél-afrikainak kötelező volt olyan igazolványt vennie, amely ujjlenyomatokat, fényképeket és részleteket tartalmazott a nem fekete területekről.
Az 1926-os Color Bar Act törvény tiltotta a fekete bányászok számára, hogy speciális foglalkozásokban dolgozzanak.
A kommunizmus elnyomásáról szóló törvény tiltott minden olyan politikai csoportot, amely a kommunizmust támogatta.
Az 1953-as Reservation of Separate Amenities Act értelmében nyilvános területeket különítettek el egy bizonyos verseny lebonyolítására, ami külön buszokat, iskolákat, strandokat és kórházakat eredményezett.
A fehér régiókban a feketék nem léphettek be a mozikba és a színházakba. A fekete közösségekben szinte nem volt mozi.
A feketék csak akkor tartózkodhattak a fehér körzetekben, ha szolgának vették fel őket, de csak a cselédszobákban.
A fehér kórházak körülményei sokkal jobbak voltak, mint a jellemzően zsúfolt és alulfizetett fekete kórházakban, a kevesebb fehér beteg miatt.
A fekete dél-afrikaiak sztrájkjai és tiltakozásai során számtalan erőszakos tiltakozás történt.
1960. március 21-én a dél-afrikai Sharpeville-ben került sor a legerőszakosabb tüntetésre.
A rendőrök rálőttek a tömegre, legalább 69 embert megöltek, és többen megsebesültek.
Nelson Mandela vezette az Afrikai Nemzeti Kongresszust, amelyet az akkori kormány betiltott.
Mandelát 1962-ben bebörtönözték, amikor politikai csoportját betiltották és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Az apartheidellenes vezető 27 évet töltött börtönben.
Az ez idő alatti fejlesztések közül sok nem valósult volna meg, ha Nelson Mandela nem vett volna részt az apartheid-szabályok elleni küzdelemben.
Az 1989. szeptember 2-án megtartott fokvárosi lila menet egy apartheidellenes tüntetés volt Fokvárosban, négy nappal azelőtt, hogy Dél-Afrika fajilag szegregált parlamentje megtartotta választásait.
A fehérek kisebb százaléka ellenezte az apartheidet, annak ellenére, hogy a fehérek többsége támogatta azt.
Megalapították a Progresszív Szövetségi Pártot, Colin Eglin, Helen Suzman és Harry Schwarz vezetésével.
A közszereplők, például a kiváló író és Nobel-díjas Nadine Gordimer részt vettek az apartheidellenes mozgalmakban.
Az apartheid minden dél-afrikai gyermek életére negatív hatással volt, de a fekete gyerekekre gyakorolt következményei különösen katasztrofálisak voltak.
Az apartheid időtartama Afrikában
A dél-afrikai apartheid rendszert 1990 és 1993 között a de Klerk-kormányzat megállapodások és közvetlen fellépések révén szüntette meg. A dél-afrikai történelemben az apartheid korszaka 1948 és 1994 között tartott.
Egy komolyabb politikai váltás során F. W. de Klerk dél-afrikai elnök kormánya 1990–1991-ben eltörölte az apartheidet támogató szabályozások többségét, különösen a népesség-nyilvántartási törvényt.
A szisztematikus faji megkülönböztetés azonban mélyen beépült a dél-afrikai társadalomba, és a gyakorlatban is megmaradt.
1993-ban új alkotmányt fogadtak el, amely felhatalmazta a feketéket és más faji csoportokat, és 1994-ben lépett hatályba.
1994-ben a minden fajra kiterjedő választások egységkormányzatot hoztak létre, amelyet az apartheidellenes harcos Nelson Mandela és más fekete-dél-afrikai apartheidellenes vezetők vezettek.
1994-ben a Mandela vezette Afrikai Nemzeti Kongresszus nyerte meg a választást.
1994-ben Nelson Mandela lett Dél-Afrika első fekete elnöke.
Ezek az események a törvényesen kikényszerített apartheid végéhez vezettek, de társadalmi és gazdasági következményeihez nem.
Írta
Gincy Alphonse
A New Horizon College-tól számítógép-alkalmazás szakon szerzett alapdiplomával és az Arena Animation grafikus tervező szakán végzett PG diplomával Gincy vizuális történetmesélőnek képzeli magát. És nem téved. Gincy olyan készségekkel rendelkezik, mint a márkatervezés, a digitális képalkotás, az elrendezéstervezés, valamint a nyomtatott és digitális tartalom írása, ezért Gincy sok kalapot visel, és jól viseli. Úgy gondolja, hogy a tartalomalkotás és a tiszta kommunikáció művészeti forma, és folyamatosan törekszik a mesterség tökéletesítésére. A Kidadlnál olyan jól kutatott, tényszerűen helyes és hibamentes másolatot készít, amely a legjobb SEO gyakorlatokat alkalmazza az organikus elérés biztosítása érdekében.